Ködös emlékek egy utazásról

Oroszlános Borvendéglő

Februárban úgy döntöttünk, hogy elég volt a télből, nekünk kikapcsolódásra van szükségünk! A kinézett és meghosszabbított hétvégénkre jó időt is mondtak, és mivel egy kis természetjárás nem fáj, egybekötöttük a kellemest a hasznossal.

Olyan helyet kerestünk, ahol azért van néznivaló (vagyis nem csak a szálloda medencéje a fő látványosság 50 km-es körzetben), a természethez is közel vagyunk, de ha csak pihizésre vágyunk, azt is lehet. Hosszas keresgélés után (mivel minden jobb hely akkor épp teli volt, vagy kifizethetetlen volt) végre rátaláltam a tökéletes helyre! Tokaj Hegyalján még sosem jártunk, így nem volt nehéz a döntés. Tállyára mentünk, ahol vendéglátónk, az Oroszlános Borvendéglő volt. Tokaj, bor, jó idő… mi kell még? – gondoltuk.Az időjárás közbeszólt. No, nem reklamálok, hiszen eddig (kopp-kopp-kopp) szinte mindig szerencsénk volt az idővel, most nem nagyon. Mikor elindultunk otthonról, megéreztük a tavasz illatát: sütött a nap, a levegő már majdnem langyos volt. Így indultunk – és óriási ködbe érkeztünk. Bizalmunk az idő iránt azonban nem csökkent, és mind a négy nap reggelén úgy keltünk fel, hogy “talán ma erősebb lesz a nap a ködnél!”

Lelekesedésünk azonban nem lankadt. A szálló isteni volt, mi a Muskotály lakosztályban voltunk, ami tökéletesnek bizonyult. Tény, hogy egyedüli vendégek voltunk, de azon kívül, hogy ez új élménynek számított, nem nagyon zavart bennünket. Azt még azért érdemes megemlíteni, hogy a borvendéglő első osztályú! Mi bormenüt ettünk, három fogás, mindegyikhez passzoló borral (saját, természetesen), és ki is lehet fizetni (talán baráti lenne rá a szakszó). Szóval ezzel a résszel teljes megelégedettség volt a részünkről.

Muskotály lakosztály

Nos igen, az időjárás… hááát… na sebaj! Legalább van miért visszamenni! A négy nap alatt azért a tervezett programokat mind végigjártuk, annyi különbséggel, hogy bár számítottunk arra, hogy nem szezonban kisebb a forgalom, arra azonban nem, hogy minden zárva lesz, vagy ha nem, mindenhol mi leszünk az egyetlenek. (Zárójelben teszem hozzá, hogy ha egy intézmény, legyen az múzeum, étterem vagy bármi, a honlapján azt tünteti fel, hogy nyitva van, még télen is, még vasárnap is, sőt, akkor ha oda megy az ember, miért nincs nyitva? Vagy ha már ott van az a honlap, miért nem lehet XXI. századi módon használni, és közölni az érdeklődőkkel, hogy mégsincsenek nyitva, vagy esetleg fel kéne hívni ezt vagy azt, hogy kinyissák nekünk stb? Tudom, ne akarjak sokat!:)

Tehát program teljesítve, épp csak nem láttunk belőle túl sokat a rémesen sűrű köd miatt! Én szeretem a ködöt, mert sejtelmes, mert kiszámíthatatlan és meglepetéseket szerezhet, mert hangulata van – egy meleg szobából! De autókázni és tájat nézni nem túl praktikus, legyünk őszinték!

Készítettem egy kis összeállítást azokból a dolgokból, amiket meglátogattunk ( a nézni ige használata jelen pillanatban nem a legkifejezőbb), javában várakról, hiszen a környék híres várairól és persze az azokat uraló Rákócziakról. Nem véletlen, hogy minden faluban minden utcát Rákóczi utcának hívnak!:)

A meglátogatott várak
A füzéri vár
Kilátás a füzéri várból

Mindamellett, hogy amíg az itthoniak élvezték a napot és a meleget, mi azonban fáztunk és eltűntünk a nagy homályban, azért nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! Tervezzük, hogy visszatérünk, és ha lehet, persze most már napsütésben! De ha másért nem, hát azért, mert már fogyóban vannak azok a finom borok, amiket azért sikerült begyűjtenünk!

Reklámok

Kommentelj!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s