Újítsuk fel a konyhát! – 3. rész

És íme a következő epizód, bár bevallom hősiesen, kicsit késtem a beszámolóval! Úgy esett ugyanis, hogy hirtelen megrendeltem a konyhát… Mivel előző bejegyzésemben még teljesen bizonytalan voltam – szinte – mindenben, nagy változásnak tűnik ahhoz képest. De lássuk csak, mit is tettem a bevásárlótáskámba?

Ahogy már írtam, nem volt könnyű egy olyan céget találni, amelyik megbízható és minőségben is olyat nyújt, ami miatt nem kell majd pár év múlva pironkodnunk. Körülbelül 5-6 helyen jártam (beleértve azokat is, akik válaszra sem méltattak), és többé-kevésbé ezek ugyan azt a szolgáltatást nyújtották: konyha megtervezése látványtervvel (ez egyik eltérés itt volt, nem minden helyen küldték el a kész terveket, csak az árajánlatot), kiszállítás, beszerelés. Mivel mi nagyon is tudtuk, hogy mit szeretnénk, és a konyha lehetőségei is eléggé behatároltak, ahogy az láthattátok az 1. részben is, elég könnyű dolguk volt velünk. Sok esetben nem is tervezték meg, mi csak elmondtuk hogy mit hova, milyen mély és magas stb, ők pedig adtak egy árat. Néha azonban odaadtam a pontos tervrajzot és kíváncsian vártam, ők mit tudnak kihozni belőle! Született egy-két nagyon jó ötlet, de valahogy mindig volt valami, ami nem klappolt. Az egyik helyen túl mély lett a bútor, otthoni zsúrkocsi-tologatás után kiderült, ha úgy marad, nem tudok bejutni a spájzba. A másik helyen a magasfényű fehér bútor (amilyet szeretnénk és amilyen lesz is!) nem volt nagyon fehér, inkább tört. Máshol az ajánlott árba nem tartozott bele a fogantyú, míg megint másutt nem tudtak nekünk 40 cm mély fiókokat prezentálni. Kifogás tehát akadt egy kicsit mindenhol. (Olvass tovább!)

Kiderült, valamilyen kompromisszumot mindenképpen kötnünk kell! Végül úgy döntöttünk, hogy a Nobilia által adott ajánlatot fogadjuk el. Hogy miért? Az indok talán a legeslegegyszerűbb: mert ez tetszett a legjobban! És nemcsak az ár volt (majdnem) a legkedvezőbb, hanem a benyomás is. Bár felvázoltuk a saját tervünket a konyhára, mégis egy újragondolt tervet kaptunk, mely némileg eltért a miénktől, de látszott rajta, hogy dolgoztak vele és hát igen, mi nem gondoltunk erre! Hogy őszinte legyek, valahogy ez fogott meg mindkettőnket, még csak vitatkoznunk sem kellett, hogy melyiket választjuk! Nem is beszélve arról, hogy gazdaságilag is jól jöttünk ki belőle. Bár ez az a cég, ahol csak 50 és 60 cm-es fiókok vannak (nekünk 40 kellett volna), bebizonyította az új terv, hogy 50-sel is tökéletes! Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy szuper mosogatógépet kapunk ajándékba, csak úgy…

De akkor jöjjön a híres-nevezetes terv (remélem, Nektek is tetszeni fog!).

A megrendelés persze nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkoznom a többi céggel, amiktől ajánlatot kaptam… Nos igen, egyrészről már eleve húzódzkodom attól, hogy én legyek a rossz hír vivője, ráadásul ebben a szituációban még benne van a “magyarázkodás” lehetősége is. Bár tudom, hogy senkinek nem tartozom megmagyarázni mit és miért döntöttem, mégis logikus felvetés, hogy ha odamegyek/felhívom őket, megkérdezik: na, és mégis, miért nem minket választottál? Szerencsére azonban erre a kérdésre egy egyszerű válasz is elég volt, hiszen biztos vagyok benne, hogy a negatív válaszra azért ők is fel vannak készülve. Kivéve talán egy céget…

(Csak illusztráció!)

Ez a bizonyos cég egyébként nagyon jó benyomást tett ránk. Egy magyar vállalkozásról van szó, de ránézésre is jó minőségű dolgaik vannak, hozzáértő és segítőkész szakemberekkel. Nem is volt gond sem velük, sem az ajánlatukkal sőt, két verziót is készítettek. Bár kicsit drágább volt, mint a mi kedvencünk, alkuképesnek bizonyultak. Meg is beszéltem velük egy időpontot, amikor a főnök is ott lesz, és tárgyalhatunk az árról. Közben azonban úgy alakult, hogy mi már tudtuk, nem őket választjuk, így felhívtam őket, hogy lemondjam a találkozót. Már ekkor nagyon sután éreztem magam, mert az eladó srác (aki az elején rém szimpatikus volt) kicsit mintha sértve érezte volna magát amiatt, hogy nem rájuk esett a választásunk, és keresztkérdéseket tett fel, amiből (szerintem) ki akarta találni, hogy melyik másik cég a konkurens. De azért túléltük, ő is és én is, és letettük a telefont. El is felejtettem már az új konyháról való ábrándozásban az esetet, amikor munka közben egyszercsak megszólalt a telefonom. Felvettem és egy kedves férfi hang bemutatkozott: ő az igazgatója ennek a bizonyos magyar cégnek, és csak arra kíváncsi, követtek-e el valamilyen hibát, nem őket választottuk. Bár rémesen meglepődtem, próbáltam biztosítani afelől, hogy szósincs ilyesmiről, egyszerűen van egy másik, amibe beleszerettünk, tényleg ne vegye a lelkére. De hát sajnos vette… Közölte, hogy ha csak az ár, akkor igazán elmehettem volna a találkozónkra, mert biztos, hogy le tudott volna menni még az alá is, amit mi kaptunk. És különben is, ők Európa egyik legjobb cége, ide és oda is több százezer-millió bútort adnak el, és a minőség is a lehető legmagasabb (ezeket én mind nem is vitattam amúgy, bár érdekelni sem nagyon érdekelt)… szóval kvázi ott könyörgött és próbált rábeszélni saját magára.

Oké, értem én, biznisz. Azt is értem, hogy élni kell valamiből. De miért kell magyarázkodnom egy olyan embernek, akihez semmi közöm? Miért kell kellemetlen helyzetbe hozni valakit, aki csak szeretné a neki legjobb megoldást megtalálni és hallgatni picit az érzésire is? Egyáltalán, mi szükség volt erre? Mert ettől nem az a szimpatikus kép maradt meg róluk bennem, hanem egy nyomulós, sértődős “kisfiú”-é.

No, de térjünk csak vissza a jó dolgokhoz! Amióta megrendeltük a bútort, felgyorsultak az események! Mivel ezáltal megvan a dátum, amikor a konyha érkezik, elkezdhettük szervezni a felújítást: mikor jöjjön a vizes, a villanyszerelő, a burkoló stb. Illetve meg kell venni minden gépet és kiegészítőt (kivéve a mosogatógépet ugye:), ami az új konyhába kell. És persze a csempéket!

Ez lenne a padlólap - sajnos nem látszik rajta eléggé, hogy milyen, de legalább van róla kép!

A beépített sütőnk és gázfőzőlapunk a hírös kék-sárga áruházból való, ezeket ma szereztük be (és nagy örömünkre a 108 kilós sütő sehogy sem fért be a liftbe – ilyenkor öröm a 4-en lakni…), valamint a lámpákat a gáz fölé, és megrendeltük a csodás járólapot is! Ezeket itt, itt és emitt tudjátok megtekinteni. A falra azonban nem kerül csempe, ahogy a terveken is látjátok, munkapult színű hátfalpanel lesz a helyén!

Persze azért így is izgulok, hogy jól fog-e a végén kinézni, de azért bízom magunkban!

Ha tetszett a bejegyzés lájkolj, kommentelj, oszd meg másokkal és persze gyere vissza máskor is!

Advertisements

Újítsuk fel a konyhát! – 3. rész” bejegyzéshez egy hozzászólás

Kommentelj!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s