Ildi néni sütije

Amikor általános iskolába jártam, volt egy nagyon klassz óránk: a technika óra. Ez a mi iskolánkban egy igen változatos arcot mutató 45 perc volt, hetente azt hiszem két alkalommal (általában egymás után). Bizonyos esetekben barkácsoltunk (amit a fiúk mellett én is nagyon élveztem), volt, hogy egyszerű áramkört kellett összeraknunk, és olyan is előfordult, hogy főztünk. Ildi néni pedig – aki akkoriban egy igaz laza tanárnak számított – minden tudását igyekezett átadni nekünk.

A főzésórákból nem sok (tudás) maradt meg bennem, egy dologtól eltekintve: egyik alkalommal süteményt sütöttünk, olyat, amit még az általános iskolás rosszcsontok is össze tudnak dobni. Mondanom sem kell, az ízével sem volt baj, sőt! Fel is írtam magamnak a receptet (akkor még nem tudtam, hogy halhatatlanná teszem Ildi nénit), és az első adandó alkalommal nekiláttam otthon. Igen ám, de a süti nevét már nem körmöltem fel arra a jegyzettömb-beli cetilre, így elneveztem Ildi néni sütijének. Igen, mert név mindenképpen kellett ennek a finomságnak, hiszen már az otthoni első próbálkozás is meggyőzte mind a családomat, mind pedig engem, hogy érdemes megtartani a receptet. Ez pedig olyan jól ment, hogy a mai napig ez az a sütemény, amit bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között meg tudok csinálni.

Akkoriban még nem tudtam, mit jelent az a kifejezés, hogy bögrés sütemény, hiszen a konyhai tudományom nem volt említésre méltó. Bár már sejthető volt, hogy a konyha és legfőképp az ételek nagy imádója leszek, látszani még nem látszott rajtam. De térjünk csak vissza a bögrékhez. Az Ildi néni sütije alapját ugyanis egy  (bögre) doboz kefír adja, minden mást ebben kell mérni – na jó, majdnem mindent. Persze eltartott egy jó pár évig (évtizedig?), mire anélkül is tudtam az arányokat, de hát volt időm gyakorolni. De nem húzom tovább, jöjjön a recept!

1 doboz kefírt össze kell keverni 2 (kefíres) doboz liszttel, 1 doboz cukorral (én csak a felét rakom bele, szerintem úgy sokkal finomabb), 1 egész tojással, 1 csomag sütőporral, és 1 dl olajjal (ezt szintén a kefíres dobozban mérem, kb. 2/3 doboznyi, de kezdőknek jó a két decis pohár fele is). Ez adja a tésztát. És itt jön a kedvenc pontom. Eredetileg (szerintem spórolós háziasszony volt Ildi néni) cseresznyebefőttet és/vagy mazsolát kell belekeverni, majd úgy kisütni (180-200 fokon kb. 10-15 perc alatt megvan, légkeverésesben még hamarabb). Én azonban sosem szerettem a mazsolát, a befőtt pedig uncsi, így elkezdtem mindenfélét beletenni, az eredmény pedig fantasztikus! A legnagyobb kedvenc, ha egy almát meghámozok és kis darabokra felvágva beledobom – olyan lágy és finom lesz tőle, hogy mindig ezt rendelik tőlem. Lehet persze bolondítani is rajta két-három mokkáskanál fahéjjal (annak, aki szereti). A másik kedvencem, amikor málnát teszek bele. Ennél a verziónál azonban figyelembe kell venni, hogy a málna leve higítani fogja a tésztát, és esetleg nehezebben sül át. Ha már tudjátok, hogy málna kerül bele, tehettek bele icipicivel több lisztet. De ugyan úgy mehetnek bele a maradék mikulás és nyuszi csokik felaprózva, esetleg egy kis citromhéj, vagy egy kevés (nyomásnyi) friss narancslé, és narancsdarabok. Egyszóval bármit teszel bele, finom lesz! És ahogy az ízt, úgy a formát is te választhatod ki. Nekem a legjobban a kis kenyérforma vált be, abban pont annyira emelkedik meg, hogy gusztusos legyen. Bármit használtok is, ne felejtsétek előtte kivajazni-lisztezni!

Jóétvágyat!

A képeket pedig én készítettem, a tegnapi (almás) adag látható, ami sajnos kicsit szétesős, de annál finomabb!

Advertisements

Kommentelj!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s