Új “megvilágításban”: Ferenczy-kiállítás

Most egy olyan kiállítást szeretnék ajánlani, amit – szerintem – mindenkinek érdemes (lenne) megnéznie. A zárójel pedig igen fontos ebben a pillanatban! Ferenczy Károly gyűjteményes kiállításáról van szó, amit – ha jól emlékeszem – két hete láttam. Ahogy már sejthető a bevezetőből, nem voltam elragadtatva a tárlattól, de hogy miért is, az alább kiderül.

Önarckép, 1893

Ferenczy Károly a magyar festészet egyik legtehetségesebb és legkiemelkedőbb alakja, aki szervesen kötődik a Nagybányai iskolához és annak elindításához. Ez a tény már önmagában érdemessé teszi arra, hogy figyelmünket felé és művészete felé fordítsuk. Nem véletlen, hogy amikor a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt a kiállítás, úgy éreztem, mindenképpen látnom kell. Remélem, megbocsátjátok, ha életére és életművére most nem térek ki, hiszen elsősorban a Galériában látottakról és tapasztaltakról szeretnék írni.

Már a helyszín megközelítése is akadályokba ütközött, mert amikor a Galéria főbejáratán bementünk, kiderült, hogy ott nem vehetünk erre a kiállításra jegyet, hanem át kell mennünk az “A” épületbe, ott arra el, és már ott is vagyunk. Ahogy a jó polgár, mi elmentünk ott arra el, de csak egy újabb kör megtétele után jöttünk rá, mire is gondoltak valójában. Mondanom sem kell, hogy ez már alapvetően meghatározta a hangulatunkat. Miután megvettük a nem kifejezetten olcsó jegyeket (2400 forint személyenként) és leadtuk a kabátunkat, elindultunk oda, ahol képeket láttunk. Ekkor azonban észrevettem, hogy a terem bejáratánál egy igen apró táblán egy 9-es van – gyorsan levontam a következtetést, hogy nem ott kell indítanunk. Mivel nem volt egyértelmű, egy teremőrt megkérdeztünk, aki elmondta mit, merre és hogyan. Nem részletezem a tárlatot, csupán összegezném: mind a termek elhelyezkedése, mind pedig a képek elrendezése nélkülöz mindenféle logikát. A termek többsége nem egymásból nyílik, a számozás a falon követhetetlen és még egy “belső térkép” sem áll rendelkezésre ahhoz, hogy érthető legyen. Teremőrök pedig még jóindulattal sem nagyon találhatók, akik esetleg útbaigazítanák a nézelődőt.

Október, 1903

És ha mindez nem volna elég, már az első teremben felidegesíti a látogatót (már akit, engem nagyon) a rossz megvilágítás. Én még életemben nem voltam olyan kiállításon, ahol a képeket ennyire rosszul világították volna meg! Sokszor szemben állva a képpel semmi (!!!) nem látható abból, mert úgy állították be a fényeket, hogy a kép visszaveri azt. Csak jó pár méterrel odébb állva tudtam megtalálni azt a pontját a teremnek, ahonnan (majdnem) teljesen láthatóvá vált (persze akkor meg túl messze voltam, vagy annyira oldalt, hogy élvezhetetlen volt). Máskor viszont épp a szép, díszes képkeret volt az, ami kb. egy húsz centiméteres sávot leárnyékolt a kép felső részéből. Olyan is előfordult, hogy a képkeret volt “megvilágítva”, ami az aranyozás miatt úgy visszaverte a fényt, hogy már bántotta a szememet. Ráadásul mindez nem egy-két kép esetében, hanem (egy kis jóindulattal) majdnem mindegyiknél. Kiábrándító és élvezhetetlen! Nem ez az első eset egyébként, hogy a MNG-ben rossz megvilágítással találkoztam, csak akkor nem volt ennyire feltűnő, még-még megbocsátható is volt.

Napos délelőtt, 1905

Végül mérgesen hagytam el a helyet, azt, ahoval azért mentem, hogy kikapcsolódjak, új élményekkel gazdagodjak (bár ez utóbbi azért teljesült). Csalódtam és nagyon sajnálom is, hiszen egy ilyen festő nem ezt érdemli! De nemcsak a festő, a látogatók sem, főleg nem ennyi pénzért! Igaz, ma hallottam, hogy pénzügyi problémái vannak a Galériának, de ez nem egy olyan helyzet, hogy a kifogásokat elfogadjam. Egy nemzeti galéria, egy olyan hely, ami azért jött létre, hogy képeket mutasson be, nem követheti el azt a hibát, hogy a megvilágítás ne legyen megfelelő! Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amitől egy kiállítótér azzá válik. Sajnálom, tényleg!

Ha azonban olyan szerencsések vagytok, hogy az ilyen dolgok nem mérgesítenek fel és még élvezni is tudjátok a kiállítást, ne habozzatok, és nézzétek meg. Már csak Ferenczy miatt is!

A képeket az MNG honlapján találtam. Az első kép: Nyilazók, 1911

Ferenczy Károlyról itt olvashattok részletesebben.

Reklámok

Kommentelj!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s