Épp ezt olvasom #2

Tabi László: Szó ami szó

Nem tudom, hogy ti olvastatok-e már Tabi Lászlót (ha nem, sürgősen pótoljátok!), de nekem most újra a kezembe került nagypapám könyvei közül az egyik, a Szó ami szó. Ez egy olyan kötet, melyben humoros írásai (lévén részben humorista is volt) vannak összegyűjtve. És ahogy olvasom rövid történeteiben az életét, az akkor pesti életet, az jut az eszembe, hogy ha ma élne, biztosan blogger lenne, azok közül is a népszerűek közül való. Igen, “bejegyzései” akár a mai világra is rávetíthetők és épp úgy érthetők és élvezhetőek, mint ahogy a ’70-es években is azok voltak. Kedvenceim egyike az Ülök a tévé előtt… sorozat. Egyszerűen zseniális!

Ülök a tévé előtt, és nézem a filmet. Mondhatom, hogy nagyon unalmas. Még csak egy negyed órája nézem, de mintha három nappal ezelőtt ültem volna le a tévé elé. Egyelőre nem történt semmi. A szerelmesek éppen haragban vannak, nem szólnak egymáshoz, duzzogva vacsoráznak; legalább nyílna az ajtó és bejönne valaki, vagy megszólalna a telefon, de sehol semmi. Nem is értem, hogy Altorjay Gedeon, ez az alapjában véve tehetséges ember hogyan írhatott össze ennyi unalmat.

Ülök a tévé előtt, s azon tűnődöm, hogy miért pikkel rám a műsorszerkesztőség? Honnan tudták, hogy nekem furcsa természetem van: legkésőbb este tizenegy órakor nyugovóra kell térnem, ha reggelig nyugodtan akarok aludni. Ha éjfélig virrasztok, még altatóval is csak forgolódom hajnalig. Ezért aztán legjobb műsoraikat a késő esti órákban kezdik el.

Ülök a tévé előtt, fél nyolc lesz néhány perc múlva, várom a híradót: ki kit és hol ölt meg, kicsodák hol és kicsodákat bombáztak, mi dőlt össze, mi robbant fel, mi zuhant le és mi röpült a levegőbe, röviden: mi újság a nagyvilágban?

Ülök a tévé előtt, és mérgelődöm. Kivételesen nem amiatt, amit látok és hallok, hanem éppen ellenkezőleg: amit nem látok és nem hallok. Három másodperccel ezelőtt tettem le a kagylót, rég jó barátom, Miska már megint este nyolc után telefonált. Fontos ügyben? Ördögöt! (…) Röviden és kimérten beszéltem vele, így is ráment két teljes perc s most már  úgy lehet – sohasem fogom megtudni, hogy Kossuth-díjas színházi szakemberünknek, akit módfelett tisztelek, szóval, hogy a Stúdió ’82 interjúalanyának mi a véleménye a magyar színházművészet mai állapotáról és feladatairól.

Advertisements

Épp ezt olvasom #2” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Bevallom töredelmesen, nem olvastam sose Tabi Lászlót… Valahogy kimaradt a szórásból, de ígérem, vizsgaidőszak után pótolom. 🙂
    Viszont van nekem egy cimborám, aki szintén nagyon szereti. Azt hiszem az a történet is Tabi Lászlótól származik, mikor a háborúban egy katona úgy döntött, hogy ő inkább haza megy, és fogta a vödröt, aztán elindult. Úton, útfélen, itt-ott találkozott néhány feljebbvalójával, akik rendre megkérdezték tőle, hogy hova megy. Mindig azt válaszolta, hogy “vízért”. Így mindig megúszott mindent, és egy nap hazaért a falujába, ahol szintén találkozott egy őrmesterrel (vagy mivel, de most nevezzük őrmesternek), aki szintén megkérdezte, hogy hova megy. Ő pedig, a jól bevált módszerrel válaszolt, hogy “vízért”. Na erre kapott egy akkora pofont, hogy majdnem elesett. Az őrmester megkérdezte, hogy: “Ugye fiam tudja, hogy miért kapta a pofont?” “Igen Uram.” – felete az, s akkor tudhattuk meg mind, hogy a fiú úgy sétált haza a frontvonaltól hogy a vödörnek nem volt alja…. :))

Kommentelj!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s