Leugrom kenyérért

Már ugyan ha van hova. Ugyanis az a szomorú helyzet állt elő, hogy nekem semmi nem jó. Ez persze nem titok, régen is így volt, de mióta tudatos vásárló vagyok (most nem teljesen ebben az értelemben), szemet szúr ez-az. Jelen esetben pedig az, hogy nagyon nehéz itthon jó kenyeret venni. De ne legyek ennyire szigorú, akad azért kivétel is, de viszonylag kevés…

kenyér1

Az egész abból indult ki, hogy elköltöztünk. No nem messze, csupán pár utcával vagy inkább sarokkal arrébb ugyan abban a kerületben, de a megszokott, jól bevált helyek messzire kerültek (amikről szintén szó lesz majd). Így kénytelen voltam felfedezni az új környék adta lehetőségeket: a Kálvin tér – Nagycsarnok – Múzeum kert határolta terület az, ami számomra könnyen megközelíthető, ahova csak úgy szívesen leugrom egy kenyérért és nem érzem úgy, hogy világgá kell mennem (illetve az éhhalál sem fenyeget a táv megtétele közben). A feladatban bíztató volt, hogy a belváros kellős közepén vagyunk. Már ha ennek van bármilyen jelentősége is. Én azt feltételeztem, hogy igen, hiszen sok ember lakik erre, turisták is vannak rendesen, tehát itt tényleg érdemes (lehet) egy pékséget nyitni, amiben finomabbnál finomabb kenyerek, péksütik kaphatók. Az első pontban nem is tévedtem olyan nagyot, a másodikban viszont már annál inkább!

Nekem a kenyér

kenyér3Mielőtt azonban végig vennénk, hogy melyik pékséget hogyan látom, úgy gondolom, érdemes azon is elgondolkozni, hogy kinek mi a jó kenyér. Már a családon belül is eltérések vannak, tehát az általam felvázolt helyzet nyilvánvalóan ember függő, és van, aki boldog a helyi lehetőségek nyújtotta kínálattal. Nem vagyok szakértő, hozzáteszem, hogy sosem sütöttem még magam kenyeret, de ettem már jót. Sőt, nagyon jót!

Szerintem a jó (fehér) kenyér: kívül ropogós, nem elrághatatlan héjú kenyér, könnyed, kissé levegős belsővel, ami sem aznap, sem másnap nem esik morzsákra. Könnyed belső, de nem feljújt! Ha meg akarom vajazni, ne a kenyér maradjon a késen lévő vajra tapadva, hanem fordítva. Legyen többféle, ne csak a szokásos fehér – félbarna – rozsos tengelyen mozogjon a kínálat. És ez a tésztára is vonatkozik. Nem attól lesz más a kenyér, hogy a meglévő tésztához hozzákeverek egy kis rozslisztet, vagy hogy más formájúra sütöm (lsd. bagett).

Szeretem, ha minden kenyérnek megvan a maga jellege, nem szín és nem forma szerint szeretek vásárolni. Szeretem a változatosságot és a kiszámíthatóságot. A többit pedig nézzük pékségenként.

Szupermarketek és vegyesboltok

Jogos a kérdés, ha jó kenyeret vadászom, miért megyek egyáltalán ilyen helyekre? Nos azért, mert egyrészt néha más is kell kenyéren kívül, másrészt pedig azért, mert meglepő módon ezeken a helyeken nem is feltétlenül olyan rossz a pékáru felhozatal. Ami mindenképpen a javukra szól, hogy a választék viszonylag nagy, és nyitva vannak: hétvégén, este, korán reggel stb. És az sem elhanyagolható, hogy sokszor árban is jók.

A környéken három ilyen típusú hely van:

City Spar (Kinizsi utca – Ráday utca sarka): a city verziótól nem vagyok elájulva, mert sokkal kisebb a választék (mindenben) és a hely is szűkösebb, de alapvetően a Spar kenyereivel meg vagyok elégedve. Már ha épp nem “rabolták” ki a kenyeres polcot. A szokásos hármason (fehér-félbarna-rozs) kívül mindig van egy-két érdekesebb fajta és azokra is gondolnak, akiknek ételallergiárjuk van, vagy csak nem a bézik kenyereket szeretik. Persze itt sem minden kenyér finom vagy tökéletes, de szerintem ez nem is várható el. Ja, a péksüteményeket pedig helyben sütik (melegítik). Az én kedvenbem a Nagyi fokhagymás-tejfölös kenyere (Calypso pékség).

Tesco express (Vámház körút – Lónyay utca sarka): A kenyerük szerintem nem jó, a választék sem túl nagy, ráadásul estére mindig elfogy minden. A péksüteményes részleg viszont nem rossz, a burgonyás kifli, vagy a fűszeres rombusz még finom is, bár másnapra már egyik sem az igazi. Itt is helyben melegednek a péksütemények.

Manna abc (Vámház körút – Királyi Pál utca sarka): Mindig meglepődöm, hogy ahhoz képest, hogy egy éjjel-nappali, egész jó kenyereik vannak. Sőt, még a választék is elfogadható, néha lehet érdekesebb kenyereket is kapni (diós vekni például), és ami abszolút mellette szól, hogy bármikor is mentem, sosem maradtam kenyér nélkül. Nem itt kell minden nap vásárolni, de ha csak leugrom egy kenyérért, tökéletes választás.

kenyér5

Ahol a kenyéren a fókusz

Lipóti pékség (Kálvin tér 3.): Nehéz a dolgom a Lipótival. Egyfelől úgy gondolom, hogy hiánypótló a magyar piacon, másrészről – sajnos – nem vagyok velük tökéletesen megelégedve. Ami a termékeiket illeti, vannak jó kenyereik. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egyiktől sem vagyok elájulva (a kérdés az, kell-e egyáltalán elájulni). Ami kifejezetten pozitív bennük, hogy a választék igen nagy, és végre nem csak a forma és a szín különbözik, ráadásul az étel- és adalékallergiásokra is sok figyelmet szentelnek. Van azonban sok negatívum is. A zsemléjük ehetetlen (már akkor száraz, amikor megveszem), a kalács annyira felfújt, hogy mire hazaérek, az is kiszárad, a croissant-nak semmi köze a nevéhez, stb. Plusz nem is tartozik az olcsó kategóriába. Illetve ezeken felül van még velük egy-két apróbb problémám, de ez már nem a termékeket, hanem magát az üzletet érinti: a kiszolgálás förtelmes, vasárnap nincsenek nyitva, a kenyér már délutánra elfogy, és nem lehet kártyával fizetni (a Mester utcai üzletükbe sokat jártam, ott azzal tudtak “meggyőzni”, hogy lehetett kártyával fizetni, illetve kedves volt a kiszolgálás). Tehát még ha lenne isteni kenyér is, meggondolnám, hogy bemegyek-e.

Chili pékség (Ráday utca 7.): Amikor pár hónapja láttuk, hogy pékség nyílik a közelben, annyira, de annyira szorítottunk, hogy valami jó legyen… de hiába! A pozitívum: …hm, hosszas gondolkozás után talán annyi, hogy ha épp van croissant, akkor az finom (délifrance, azért). De általában nincs. Ahogy kenyér sem. Vagy ha mégis, vacak. És választék sincs. A legjobb pedig, hogy nem úgy tartanak nyitva, mint ahogy az ki van írva az ajtóra. Igazából szót sem érdemel. Kár érte, hiánypótló lenne a környéken!

kenyér4Soroksári Buci Pék mintaboltja (Friss Cipó Pékség) (Ráday utca 26.): Számomra még egy használhatatlan üzlet. A kenyerek többsége átlagos, a péksütemények felfújtak, óriásiak és ehetetlenek. A kenyereket kora déluán (én akkor szoktam arra sétálni, de lehet, hogy már előbb is) becsomagolja az eladó nylon zacskóba, hogy amikor megveszed, még véletlenül se legyen ropogós. Vagy azért, mert lusta? Igazából nem is értem… A kalácsot is kipróbáltam, nem hozott lázba.

Butter Brothers – Pékség és Tejbolt (Lónyay utca 22.): Végre egy olyan hely, amiről érdemes és kell is írni! Saját készítésű kenyerek, péksütik, sós, édes, ami tetszik. A hely maga is vonzó, már az illatok miatt is érdemes bemenni. A srácok jófejek, mindent megoldanak, és boldogan hagyod el az üzletet. A kenyerek is jók, bár nem mind ütős, de kit érdekel? Az árak viszont visszatarthatnak, de ha nem minden nap jársz oda, akkor sincs gond!

Központi Vásárcsarnok (Nagycsarnok) (Vámház körút 1-3): Itt rengeteg pékség van, még nem igazán volt időm mindet kipróbálni. Eddigi tapasztalatok alapján a felhozatal szokványos, egyelőre csak a tökéletes kalácsot találtam meg, a főbejárat után rögtön balra. Próbáljátok ki, nagyon finom (bár az eladó hölgy elég undok, ne riadjatok vissza)! A kenyereket pedig igyekszem felfedezni, de eddig egy olyan sem volt, amit ajánlanék…

Körön kívül

Tina Pékség (Mester utca 40-44, Ferenc krt. 16.): A Mester utcait nagyon szerettük, mert mindig nyitva van (volt). A kenyerek (szerintem) majd mind ugyan abból a tésztából készülnek, csak felturbózva ezzel-azzal, de ehetőek. Kicsit gumi állagúak, főleg másnapra, de a leszaladok egy kenyérértre tökéletes. A péksütik is mind ugyan abból a tésztából vannak, van, amihez passzol, mást inkább hanyagolni kell. Ami tényleg jó, az a zsömle. Olyan, mint gyerekkoromban: nagy, puha, tömör, nehéz és finom íze van. Párizsival a tuti!

kenyér2Pék Pont (három van összesen a városban, én a Mester utca 38.-ba jártam): A kenyér nem rossz, bár nincs túl sok féle, a péksütik pedig kifejezetten finomak. Van Paillasse, és a croissant is nagyon finom, de délután/este már itt sincs túl sok minden. Kár, hogy csak 3 van belőle a városban!

Jókenyér (Kecskeméti utca 5.): Bevallom őszintén, náluk még sosem vettem kenyeret, de séta közben mindig kukucskálok. Délután itt sincs már sok kenyér, de állítólag nagyon finom cuccaik vannak, például a diós kenyér (az országban több üzletük is van). Ha ti esetleg jártatok már ott, várom a véleményeket! De igyekszem én is kipróbálni, hátha egyszer délelőtt visz arra a lábam, és akkor mindenképpen megírom a tapasztalatokat.

A pékségek térképen.

Van más is

Ezek persze csak  a környékünkön megtalálható pékségek, boltok, bár lehet, hogy valami kimaradt (pl. a Mlinar, de mivel kívül van a szóráson, nem akartam belevenni a listámba). Ettől függetlenül jártam már a városban és azon kívül is olyan helyen, ami kíváló. Csak sajnos messzi van. De reménykedem, hiszen látom, hogy sokan próbálnak tudatosak lenni, és megkeresni a jó helyeket, esetleg ezek hiányában megálmodni sajátjukat. Talán egyszer én is megmutatom, milyen a jó kenyér…

Reklámok

Kommentelj!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s