Leugrom kenyérért

Már ugyan ha van hova. Ugyanis az a szomorú helyzet állt elő, hogy nekem semmi nem jó. Ez persze nem titok, régen is így volt, de mióta tudatos vásárló vagyok (most nem teljesen ebben az értelemben), szemet szúr ez-az. Jelen esetben pedig az, hogy nagyon nehéz itthon jó kenyeret venni. De ne legyek ennyire szigorú, akad azért kivétel is, de viszonylag kevés…

Legújabb szerzeményem

Muszáj veletek is megosztanom, milyen gyönyörűségre tettem szert a hosszú hétvégén. Az erzsébet téri Gödörben (ami ma már az Akvárium nevet viseli) vasárnap Kultúrzsibi volt, amit úgy hirdettek meg, hogy egy országos antik, retró és kortárs bolhapiac. Több sem kellett nekünk, és mivel szeretünk túrni és csak úgy nézelődni a sok kacat között, odamentünk. A tömeg ellenére elég kellemesnek bizonyult, sok érdekesség volt kint, és nem csak régiségek (ahogy már a titulus is utal rá), hanem kézműves és egyéb, egyedi darabokat árusító emberek is voltak kint. Így akadtam rá és szerettem bele mindjárt egy lámpába. Ebbe a lámpába. Többet nem is mondok! Ugye, milyen gyönyörű?

Nyári felüdülés meglepetéssel

Nagyon sűrű hetek vannak mögöttem, és úgy érzem, örülök, hogy eddig nem volt ilyen meleg. Bár imádom a nyarat és a vele járó hőséget, el kell ismernem, hogy hasonló időjárásban nem nagyon tud magával mit kezdeni az ember, és ha még feladatai is vannak, az nagyon kegyetlen tud lenni… (ehh) Mi azért megtaláltuk a legjobb módját a városban maradásnak: a Kopaszi gáton nemcsak kevesen vannak (remélem ezzel most nem azt érem el, hogy legközelebb negyvenmillióan lesznek), de az időjárás is elviselhető. Mindig fúj egy kicsit a szél, és a víz hőmérséklete is jó (már aki elég bátor, hogy a Duna egy holtágában fürdőzzön)! Ráadásul örömmel láttam, hogy egyre több étterem és/vagy bisztró nyitott meg, ami nagyon-nagyon jót tett a helynek! Egy igazi kis menedék itt Budapesten – no és jó közel van, legalábbis hozzánk! (Olvass tovább!)