Épp ezt olvasom #2

Tabi László: Szó ami szó

Nem tudom, hogy ti olvastatok-e már Tabi Lászlót (ha nem, sürgősen pótoljátok!), de nekem most újra a kezembe került nagypapám könyvei közül az egyik, a Szó ami szó. Ez egy olyan kötet, melyben humoros írásai (lévén részben humorista is volt) vannak összegyűjtve. És ahogy olvasom rövid történeteiben az életét, az akkor pesti életet, az jut az eszembe, hogy ha ma élne, biztosan blogger lenne, azok közül is a népszerűek közül való. Igen, “bejegyzései” akár a mai világra is rávetíthetők és épp úgy érthetők és élvezhetőek, mint ahogy a ’70-es években is azok voltak. Kedvenceim egyike az Ülök a tévé előtt… sorozat. Egyszerűen zseniális!

Ülök a tévé előtt, és nézem a filmet. Mondhatom, hogy nagyon unalmas. Még csak egy negyed órája nézem, de mintha három nappal ezelőtt ültem volna le a tévé elé. Egyelőre nem történt semmi. A szerelmesek éppen haragban vannak, nem szólnak egymáshoz, duzzogva vacsoráznak; legalább nyílna az ajtó és bejönne valaki, vagy megszólalna a telefon, de sehol semmi. Nem is értem, hogy Altorjay Gedeon, ez az alapjában véve tehetséges ember hogyan írhatott össze ennyi unalmat.

Ülök a tévé előtt, s azon tűnődöm, hogy miért pikkel rám a műsorszerkesztőség? Honnan tudták, hogy nekem furcsa természetem van: legkésőbb este tizenegy órakor nyugovóra kell térnem, ha reggelig nyugodtan akarok aludni. Ha éjfélig virrasztok, még altatóval is csak forgolódom hajnalig. Ezért aztán legjobb műsoraikat a késő esti órákban kezdik el.

Ülök a tévé előtt, fél nyolc lesz néhány perc múlva, várom a híradót: ki kit és hol ölt meg, kicsodák hol és kicsodákat bombáztak, mi dőlt össze, mi robbant fel, mi zuhant le és mi röpült a levegőbe, röviden: mi újság a nagyvilágban?

Ülök a tévé előtt, és mérgelődöm. Kivételesen nem amiatt, amit látok és hallok, hanem éppen ellenkezőleg: amit nem látok és nem hallok. Három másodperccel ezelőtt tettem le a kagylót, rég jó barátom, Miska már megint este nyolc után telefonált. Fontos ügyben? Ördögöt! (…) Röviden és kimérten beszéltem vele, így is ráment két teljes perc s most már  úgy lehet – sohasem fogom megtudni, hogy Kossuth-díjas színházi szakemberünknek, akit módfelett tisztelek, szóval, hogy a Stúdió ’82 interjúalanyának mi a véleménye a magyar színházművészet mai állapotáról és feladatairól.

Reklámok

Új rovat: Épp ezt olvasom

Ahogy látjátok, elég sokszor újul meg valami az oldalon. Ez annak köszönhető, hogy megállás nélkül igyekszem szebbre és jobbra varázsolni a blogot, és persze annak is, hogy néha kifogyhatatlan vagyok ötletekből. Most is született egy ilyen új kezdeményezés – azért az, mert szeretném, ha Ti, olvasók is bekapcsolódnátok!

Létrehoztam egy új rovatot, ez az Épp ezt olvasom, amit a menüben is láthattok felül. A cím elég beszédes, de azért beavatlak titeket az ötlet lényegébe. Arra gondoltam, hogy mivel kedvelem a könyveket és olvasni is nagyon szeretek, egy új rovatban megosztanám az általam épp olvasott könyvről a véleményemet és (most jön a lényeg) Titeket is arra buzdítanálak, hogy ha olvastátok, vagy hallottatok róla, esetleg az íróról valamit, azt megírjátok az erre létrehozott oldalon. Kvázi fórum jelleggel lehetne eszmecserét folytatni a könyvről.

Ha kedvet kaptatok hozzá, a fenti menüsorban (ahogy már írtam), illetve az oldalsávban is megtaláljátok a linket, valamint az aktuális könyvet, amit épp olvasok. Természetesen ha valami furcsaságot ütök fel, amit rossz esetben senki nem olvasott, akkor sincs probléma, én mindenképp elmondom a véleményem, hátha valaki kedvet kap hozzá (vagy még jobban elkerüli:))!

Nálunk egyébként rengeteg könyv van, egy részét a nagyszüleimtől örököltem, ezek most három könyvespolcot foglalnak el, dupla sorban. A maradék két és fél könyvespolcon pedig az én és David által gyűjtött könyvek sorakoznak, szintén dupla sorban. Tehát olvasnivaló akad rendesen, körülbelül az elkövetkezendő 40 évre biztosítva vagyunk. Ennek ellenére folyton új könyveket szeretnék vásárolni/vásárolok, kibővítve ezt az amúgy sem csekély gyűjteményt. Imádom a könyvesboltokat, az új könyv illatát, így nehéz megállni a vásárlást. Persze azért erős kontrollra van szükség, mert nem áraszthatjuk el az amúgy nem túl nagy lakást könyvekkel! Mindemellett nem gondolom úgy, hogy a könyv csak felesleges porfogó (ahogy hallottam egy-két helyről), és azokat a könyveket, amiket tuti nem fogok újra elolvasni, lomtalanítanom kéne. Mégpedig azért nem, mert ismerem magam és ezáltal az emberi természetet: amit tinédzser koromban messziről kerültem, az most hirtelen érdekes lett. Amit 5 éve nem bírtam végigolvasni, most lazán átfutok rajta és még érdekesnek is találom. És amit annyira szerettem pár éve, ma már “átlátok” rajta, és bár továbbra is úgy gondolom, hogy egy jó olvasmány volt akkor, abban az élethelyzetben, nem venném a kezembe egy darabig.

Persze sokan mondják, hogy ott a könyvtár, ahhoz, hogy jó és értékes dolgokat olvass, nem feltétlenül kell megvenned, “kidobnod” több ezer forintot az ablakon. Ebben van némi igazság, főleg, amikor a “kortárs irodalomra” gondolunk: ha az író stílusát még nem ismerjük, kockázatos lehet befektetni a könyvébe, mert mi van akkor, ha két fejezet után dobnánk el messzire? Ez eddig teljesen reális. Ámde mi van a “klasszikusokkal”? Lehet, hogy az Egri csillagokat csak egyszer olvasom el az életemben, de azért kidboni (elajándékozni, eladni, stb) mégsem kéne! Bevallom őszintén, hogy mikor a nagyszüleimtől örökölt könyveket válogattuk a családdal, volt jópár darab (több tucat), amit kiselejteztünk. Hogy miért? Mert nem képviselt (számunkra) értéket! Ez persze szubjektív, hiszen lehet, hogy az ufókról szóló (nagypapám kedvenc témája:)) történetek más számára értékesek – nekünk nem az volt. De rengeteg olyan könyvet tartottunk meg, amiről akár nem is tudtuk, hogy mi, esetleg csak derengett valami az íróról: lehet, hogy ezeket sosem fogjuk elolvasni, de az is lehet, hogy ha véletlenül a kezünkbe akad és elolvassuk, olyan értékre lelünk, olyan mondanivalója van számunkra, amit nem is vártunk! Így jártam én Beke Katával és a Leszámoltam Stanci nénivel című könyvével (vagy inkább cikk-gyűjtemény). Bár a 70-es, 80-as években íródott, olyan volt, mitha a ma emberének szólna! Magamban el is döntöttem, hogy ő volt talán az első magyar blogger – már ha lett volna akkor ilyen!

Egy másik érdekes kérdés az e-book. Igen, nagyon jó találmány, ha lenne, sok mindenre használnám én is, de biztos, hogy a nyomtatott könyveimet nem cserélném le erre! Inkább úgy használnám, mint a könyvtárat. Ha nem tetszik abbahagyom, kitörlöm, stb. De azt senki ne mondja, hogy jobb egy e-bookot “lapozgatni”, mint egy igazi könyvet, ahol érzed a lapokat a kezed alatt, érzed az illatát, végigpörgeted az oldalakat, hogy lásd, hogyan is néz ki, mekkorák a betűk, hány fejezet van ésatöbbi!

Én tehát könyvpárti vagyok! Nem baj, ha Ti nem, én annak is örülök, ha a blogomat olvassátok! 🙂

Ha tetszett a bejegyzés lájkolj, kommentelj, oszd meg másokkal és persze gyere vissza máskor is!

Épp ezt olvasom #1

Te olvastad már? Mi a véleményed?

Itt elmondhatod!

Aktuális könyvünk John Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek