Eper, minden mennyiségben

Én imádom az epret, ebből adódóan pedig a májust. Ilyenkor nem győzök betelni ezzel a gyönyörű pirosan zamatos gyümölccsel, ami úgy olvad el a számban, akár egy jó cukorka. Persze ilyenkor az epres sütik ideje is eljön, az újságokban fellelhető receptek közül pedig nem győzöm kiválogatni, melyiket ne csináljam meg! (Általában amúgy a több óráig készíthetőek maradnak hoppon.)

Azt hiszem, nincs is szükség a további ragozásra, csak egy kérdés maradt: ti hogyan eszitek az epret? Süti formájában, esetleg habot készítetek belőle, vagy csak úgy, pucéran? Tesztek rá tejszínhabot és/vagy cukrot?

És természetesen jöjjön pár kedvcsináló kép.

Fűszeres kert otthonra

Ma végre eljutottam oda – hála a hosszú hétvégének -, hogy sikerült elültetnem az Ikeában vásárolt instant fűszernövényeimet. Nem nagy “trouvaille”, hiszen minden hozzá volt csomagolva a vizet kivéve. (Itt megnézhetitek, miről is van szó.) Szépen ki is helyeztem őket az erkélyre és várom, hogy a (kicsit későn elültetett) magokból mikor bújnak ki először a zöld kis levélkék. És mivel ez a svéd papírpoharas megoldás annyira nem szép, gondoltam gyűjtök némi ötletet arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt ízlésessé és praktikussá tenni.Érdemes továbbolvasni »

Ildi néni sütije

Amikor általános iskolába jártam, volt egy nagyon klassz óránk: a technika óra. Ez a mi iskolánkban egy igen változatos arcot mutató 45 perc volt, hetente azt hiszem két alkalommal (általában egymás után). Bizonyos esetekben barkácsoltunk (amit a fiúk mellett én is nagyon élveztem), volt, hogy egyszerű áramkört kellett összeraknunk, és olyan is előfordult, hogy főztünk. Ildi néni pedig – aki akkoriban egy igaz laza tanárnak számított – minden tudását igyekezett átadni nekünk. Érdemes továbbolvasni »

Szűcs Feri kedvence

A konyhában még mindig nem állt vissza a normális rend, így a főzést a spontaneitásra kell hagynom. Általában a hűtőben és a spájz azon részén nézek körül, ahova még elér a kezem. Nem is beszélve a lábosokról, amik jól el lettek ásva valahova és a hideg vízről… De talán épp ez a kihívás a szép a “konyhaművészetben”, hiszen a kreativitás itt alapvető elvárás.

Így jártam ma is. Enni ugyebár nem árt, ezért elkezdtem sorba venni, hogy mi mindenem van, ami ehető és ami esetleg jó alapanyag lenne egy ebédhez. Megtaláltam a mélyhűtőben azt az adag pörköltet, amit még hazaérkezésem után kaptam anyutól, és amit konyha hiányában nem tudtam megmelegíteni, és ekkor jött az ötlet. Szűcs Feri kedvence lesz a mai menü! Hogy mi is az? Már a neve is jó, igaz? Állítólag a szüleim bulizós korában, amikor még a Spartacus volt a fő gyülekezési helyük, volt egy közös ismerősük, ez a bizonyos Szűcs Feri. Ő a pörköltet a következőképpen ette: spagettire rápúpozva, jó sok reszelt sajttal a tetején és egy szép adag tejföllel meglocsolva. A történethez az is hozzátartozik, hogy ebből óriási adagokat evett, és az étteremben az étlapon is megjelent, Szűcs Feri kedvence névvel. Azok a régi szép idők…

Ha még nem próbáltátok így a pörköltet, mindenképpen fussatok neki egyszer, mert isteni! Mindenféle sajttal jó, nálam most véletlenül van rengeteg svájci sajt, így az került rá, de a sima trappistával is szuper. Arra azért készüljetek fel, hogy eléggé “ütős” étel, emiatt a salátán edződött svájciaknak nem ajánlatos (ha esetleg van a környezetetekben svájci, ne adjatok neki belőle, inkább egyétek meg mind ti!). Képet sajnos nem csináltam, de úgysem olyan mutatós, inkább csak nagyon finom.

Jóétvágyat!

Újítsuk fel a konyhát! – A finishben

Kész, kész, kéééész! 😀

Eljött a nagy nap, vagyis az a pillanat, amikor a több hónapos szervezés és rohangálás véget ért. Ma reggel ugyanis meghozták a konyhát, egészen pontosan a konyhába kerülő bútorokat, darabokban. És elkezdődött az egész napos szerelgetés! A szemem előtt bontakozott ki a konyha, a végeredmény, ami… háát… nagy boldogsága ez a szívemnek!

Ma kiderült, a tervek valóságban is jól néznek ki, vagy csak papíron? Döntsétek el Ti!

Ahogy látjátok, a védőfólia még fent van, a sütő nincs még beszerelve, és  a lámpák sincsenek feltéve (a pultvilágítás). De holnapra ezek is megoldódnak! 🙂 Aztán még a következő két napban jön a vizes, hogy legyen csapom is, és a mosogatógép is működjön – no meg a gáz főzőlap! Hétvégére talán igazán birtokba vehetem a konyhát! Juhéj!

A képek minőségéért pedig így utólag is elnézést kérek, hirtelen csak a mobil akadt a kezem ügyébe! De a lényeg így is látható!

Ha tetszett a bejegyzés lájkolj, kommentelj, oszd meg másokkal és persze gyere vissza máskor is!