A 10 kedvenc kerti pihenősarkom

Terveim között szerepel, hogy az elkövetkezendő három és fél napban annyit pihenjek, amennyit csak egy 10 hónapos enged. A Balaton-felvidék erre pedig tökéletesen megfelel. Kicsi ház, nagy kert, sok napsütés és kényeztető család. Már csak egy jó kis pihenősarok hiányzik, asztallal, székekkel/padokkal, sok-sok párnával, egy pohár hideg borral és persze egy jó beszélgetőtárssal (ami egy magazin is lehet, bizonyos helyzetekben). Most ehhez mutatok néhány inspiráló képet. Dőljetek hátra és élvezzétek a hosszú hétvégét ti is!

Nézz ki úgy, mint egy New York-i

Igazság márpedig van! Legalábbis abban a tekintetben, hogy én – az igazat megvallva, ugyebár – figyeltem az emberek (és bocsánat, de főként a nők) öltözködését a New Yorkban töltött idő alatt. Már csak azért is, mert magam is szerettem volna tájékozottabb lenni, és hát mi az egyik legjobb hely erre, ha nem maga New York?Érdemes továbbolvasni »

Épp ezt olvasom #2

Tabi László: Szó ami szó

Nem tudom, hogy ti olvastatok-e már Tabi Lászlót (ha nem, sürgősen pótoljátok!), de nekem most újra a kezembe került nagypapám könyvei közül az egyik, a Szó ami szó. Ez egy olyan kötet, melyben humoros írásai (lévén részben humorista is volt) vannak összegyűjtve. És ahogy olvasom rövid történeteiben az életét, az akkor pesti életet, az jut az eszembe, hogy ha ma élne, biztosan blogger lenne, azok közül is a népszerűek közül való. Igen, “bejegyzései” akár a mai világra is rávetíthetők és épp úgy érthetők és élvezhetőek, mint ahogy a ’70-es években is azok voltak. Kedvenceim egyike az Ülök a tévé előtt… sorozat. Egyszerűen zseniális!

Ülök a tévé előtt, és nézem a filmet. Mondhatom, hogy nagyon unalmas. Még csak egy negyed órája nézem, de mintha három nappal ezelőtt ültem volna le a tévé elé. Egyelőre nem történt semmi. A szerelmesek éppen haragban vannak, nem szólnak egymáshoz, duzzogva vacsoráznak; legalább nyílna az ajtó és bejönne valaki, vagy megszólalna a telefon, de sehol semmi. Nem is értem, hogy Altorjay Gedeon, ez az alapjában véve tehetséges ember hogyan írhatott össze ennyi unalmat.

Ülök a tévé előtt, s azon tűnődöm, hogy miért pikkel rám a műsorszerkesztőség? Honnan tudták, hogy nekem furcsa természetem van: legkésőbb este tizenegy órakor nyugovóra kell térnem, ha reggelig nyugodtan akarok aludni. Ha éjfélig virrasztok, még altatóval is csak forgolódom hajnalig. Ezért aztán legjobb műsoraikat a késő esti órákban kezdik el.

Ülök a tévé előtt, fél nyolc lesz néhány perc múlva, várom a híradót: ki kit és hol ölt meg, kicsodák hol és kicsodákat bombáztak, mi dőlt össze, mi robbant fel, mi zuhant le és mi röpült a levegőbe, röviden: mi újság a nagyvilágban?

Ülök a tévé előtt, és mérgelődöm. Kivételesen nem amiatt, amit látok és hallok, hanem éppen ellenkezőleg: amit nem látok és nem hallok. Három másodperccel ezelőtt tettem le a kagylót, rég jó barátom, Miska már megint este nyolc után telefonált. Fontos ügyben? Ördögöt! (…) Röviden és kimérten beszéltem vele, így is ráment két teljes perc s most már  úgy lehet – sohasem fogom megtudni, hogy Kossuth-díjas színházi szakemberünknek, akit módfelett tisztelek, szóval, hogy a Stúdió ’82 interjúalanyának mi a véleménye a magyar színházművészet mai állapotáról és feladatairól.

A fotóművészet születése – kiállítás ajánló

Még egy kicsit több, mint egy hónapig, július 1-ig megnézhetitek a Szépművészeti Múzeumban a Fotóművészet születése című kiállítást. Bár a cím nem biztos, hogy sokat mond annak, aki nem jártas a fotóművészetben, mégis benne foglaltatik, hogy valaminek a születéséről, méghozzá egy művészeti ág születéséről van szó. Igen ritka az olyan alkalom, hogy egy művészeti ág megszületésének dokumentációját nézhetitek végig, így a tárlat már csak azért is érdekes – függetlenül attól, hogy értetek-e a fotózáshoz vagy sem.

Érdemes továbbolvasni »

Új “megvilágításban”: Ferenczy-kiállítás

Most egy olyan kiállítást szeretnék ajánlani, amit – szerintem – mindenkinek érdemes (lenne) megnéznie. A zárójel pedig igen fontos ebben a pillanatban! Ferenczy Károly gyűjteményes kiállításáról van szó, amit – ha jól emlékeszem – két hete láttam. Ahogy már sejthető a bevezetőből, nem voltam elragadtatva a tárlattól, de hogy miért is, az alább kiderül.Érdemes továbbolvasni »